Előadók

Koltay András egyetemi docens Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Jogi diplomáját 2002-ben vette át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Szakmai pályafutását a kar Polgári Jogi Tanszékén kezdte, ahol 2012-ben egyetemi docenssé nevezték ki. LLM-fokozatot 2007-ben szerzett a University College Londonon, a strasbourgi Emberi Jogok Nemzetközi Intézetében szintén folytatott tanulmányokat. PhD-fokozatát 2008-ban szerezte a Pázmány Jogi Karán. Legfőbb kutatási területei a szólásszabadság, a médiajog és a személyiségi jogok kérdéseihez kapcsolódnak. A szólásszabadság alapvonalai címmel 2009-ben jelent meg monográfiája a Századvég gondozásában, majd Freedom of Speech: The Unreachable Mirage címmel 2013-ban a Wolters Kluwernél. 2010 októbere óta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Médiatudományi Kutatócsoportjának vezetője, számos média- és szólásszabadság-jogi kötet szerkesztője, több mint 100 szakcikk szerzője, 50 konferencia előadója. A Iustum Aequum Salutare c. jogtudományi folyóirat főszerkesztője, valamint az In Medias Res tudományos folyóirat felelős szerkesztője.

A közszereplők jóhírnév-védelme Európában

A hírnévvédelem legújabb kori fejlődése nemigen ismer el privilegizált státuszokat, és a közéleti szereplést a hírnévvédelem hatókörét automatikusan csökkentő körülményként veszi figyelembe. Ezt követeli meg a demokratikus berendezkedés egyik alapvető játékszabálya: a közügyek nyílt vitatása egy bizonyos határig fontosabb szempont, mint a kritizált egyén személyiségi jogainak védelme. Aki a közéletben részt vesz, önként lemond személyiségi jogai általános érvényesíthetőségéről. Így a közéleti szereplők gyengített hírnév- és becsületvédelme fokozatosan teret nyert valamennyi, e különbségtételt elismerő jogrendszerben.

Az európai jogrendszerek szinte általánosan érvényesülő sajátossága, hogy a közéleti szereplők személyiségvédelmének csökkentett köre nem az írott jog által meghatározott; a jogalkalmazás körvonalainak meghatározása ebben a speciális esetben a bírói gyakorlatra van bízva. Ez alól csupán néhány állam képez kivételt, de ott is jellemzően csak a büntetőjogi jogalkalmazás talál a jogági kódexben elhelyezett kapaszkodókat. A sajátos, organikusan fejlődő tagállami megoldásokat tiszteletben tartva, a közös európai jog nem kísérelte meg e kérdés általános érvényű rendezését, ellenben az e területen rendkívül aktív strasbourgi bíróság sikerrel fektette le az állami jogalkalmazás számára is szükségsze­rűen figyelembe veendő fundamentumokat.